Alapítvány egy közösség kovácsoló műhely, előadások szeptembertől a szülő- gyermek viszonyok, kommunikáció, tudás tágitásàra, hogyan értük meg a saját és gyermekünk.működését, hogyan legyünk tudatos Szülők.
Az időpontok és a helyszínek hamarosan külön programként felkerülnek az oldalra.
Itt mind hasonló cipőben járunk, kihívásaink, megéléseink mások de mégis a gyermekünkert es magunkert teszünk. Akik.elől járunk az úton támogatni tudjuk azokat akik most kezdik azt utat gyermekükkel.
Látjuk és tiszteljük a másik nehézségeit, bizalommal és elfogadsssal fordulunk mindenki felé.
Vecsés Oppa Farm, 1 turnus pedagógusok, segítők:
Mándics Edit vagyok, nyugdíjas. Két gyermekem és két unokám van. Aktív éveimben cukrászként dolgoztam, saját cukrászdánkban sok gyermek megfordul, akik 22 év után is szeretettel állítanak meg az utcán. Jelenleg egy gimnázium konyháján lesem a gyerekek kívánságait, akik hálával és szeretettel vesznek körül.
Mindíg boldogsággal tölt el, ha gyerekek között lehetek.
Zeller Kitty vagyok.
7 éves korom óta foglalkozom zenével.
Klasszikus zongoratanulmányok mellett a könnyűzenében is megtaláltam a kihívást.
Gyermekeim születése után a zenei hangok meditatív kifejezési formáival ismerkedtem meg.
Pedagógus asszisztensként a gyermekekre hangolódva játékosan van lehetőségem bevezetni őket a zene és a ritmusok világába.
Bemutatkozó – Kovács Henriette: Gyógypedagógiai asszisztensként kezdem most a pályámat, de számomra ez a világ már régóta közel áll a szívemhez. A saját családomban is jelen van a sajátos nevelési igény (SNI), így első kézből ismerem az ezzel járó kihívásokat, örömöket és azt a feltétel nélküli szeretetet, amit csak ezek a gyerekek tudnak adni. Sokáig pénzügyi területen dolgoztam, de 55 éves korom után valami elkezdett bennem mozgolódni. Éreztem, hogy valami másra vágyom, valami emberközelire, valódi értéket teremtőre . A gyógypedagógiai tanulmányaim alatt végérvényesen világossá vált: ez az én utam. Akkor értettem meg igazán, hogy a gyerekek világa mennyire közel áll hozzám , és mennyire természetesen, ösztönösen tudok kapcsolódni hozzájuk.
A gyakorlati időmet autista gyermekek között tölthettem, az EGYMI-nél. Éreztem, hogy megéreztem, hogy mellettük megérkeztem. Nem kellett erőlködnöm, egyszerűen megtaláltuk egymást. A mosolyok, a pici kapcsolódások, a bizalom lassú, de őszinte kialakulása mind-mind megerősítette bennem, hogy most találtam meg igazán önmagamat , és ebben a hivatásban szeretnék kiteljesedni.
Jelenleg terápiáskutya-segítő képzésben veszünk részt hűséges négylábú társammmal Döncivel, akivel együtt tanulunk, dolgozunk, fejlődünk.
Karl Dönitz – egy 7 éves, fajtatiszta Ónémetjuhász, aki két szépségverseny első helyezettje, és hamarosan a „senior” kategóriában is indulni szertnénk. Döni imádja a gyerekeket, gyorsan tanul, és pontosan érzi, mikor van munka és mikor lehet játszani.
Bár a gyerekek világa a szívem csücske, az élet úgy hozta, hogy az idősebb korosztály is nagyon közel áll hozzám. Édesapámmal, aki 87 éves, együtt élünk, igazi apa-lánya kapcsolat a miénk. Nagyon mély és szoros a kötelék közöttünk. A generációk közötti kapcsolódás természetes része az életemnek, és úgy érzem, ezt is bele tudom vinni a munkámba akár idősekkel, akár fiatalokkal dolgozom együtt.
A magánéletemben egy 36 éves lány édesanyja, két unoka♥️rajongó nagymamája vagyok. Sokat vagyok velük, játszunk, kirándulunk, Itt ép “értéket” teremtünk 😅.
Egy szeretetteljes, aktív kis „állatcsalád” vesz körül minket: ha kirándulunk vagy nyaralni megyünk, jön velünk a nyúl, a mókus, a macska, és persze a kutyák is. Ezt a gyerekek is igénylik. Az állatok szeretetére nevelem őket és látom a felhőtlen boldogságot, mikor köztük vannak. Ez is megerősített benne, hogy a mai rohanó, könyörtelen világban hatalmas pluszt kapnak általuk.
Számomra ez nem egy új szakma, hanem egy régi álom, ami végre testet ölt. Hivatás, amit szívből lehet és kell végezni. Alig várom, hogy a megszerzett tudásomat és tapasztalatomat a gyakorlatban is hasznosíthassam örömet adva a gyerekeknek, támogatást a családoknak. Mert tudom, hogy az SNI-s gyermeket nevelő szülők sokszor hatalmas terhet cipelnek lelkileg, fizikailag és érzelmileg egyaránt. A legkisebb figyelem, együttérzés és segítség is sokat számít. Úgy érzem, hogy a jelenlétemmel, megértésemmel és elfogadásommal biztonságot tudok adni nemcsak a gyerekeknek, hanem azoknak is, akik minden nap értük dolgoznak: a szülőknek.
Emberséggel, figyelemmel, türelemmel és egy kis kutyalélekkel kiegészítve.
Szalai Anikó
A Jövőt Minden Gyermeknek Alapítvány megálmodója vagyok,3 gyermek édesanyja. Fiam aki most 12 éves SNI-vel élő gyermek, akinek már 3 éves kora óta, a közös megéléseink által én világlátásom is kezdett átformálódni.
A tapasztalt oktatási helyzeteink, a közösségben való „ kilógásunk” arra mutatott rá hogy ezeknek a gyermekeknek, éljenek bármilyen „különbözőséggel, nincs sehol helyük. Az oktatásban és az életben sem kapják meg a figyelmet, elfogadást, türelmet és megértést.
2021 év elején fogalmazódott meg bennem hogyan tudnék egy cselekvő, tettekkel támogató alapot létrehozni. Szeptemberben jegyezték be az alapítványt amit kurátorként vezetek .
Elsődleges szempont egy oktatási rendszer óvoda-iskola létrehozása.
Most több kisebb esemény után, idén a táboroztatás igénye fogalmazódott meg, hiszen szülőként én is olyan közegben szeretném a gyermekemet tudni ahol maximálisan értik, elfogadják szeretettel fordulnak hozzá. Az ottléte alatt pedig megélheti a felhőtlen gyermekkor élményeit, lehetőségeihez mérten fejlődhet.
A vecsési tábor mindkét turnusában gyógypedagógiai asszisztensként veszek rész, ami szakmailag is hozzá tud tenni az alapítvány kezdeményezéséhez, a gyermekek magasabb szintű megértéséhez, igényeik és lehetőségeik meglátásához, számukra a legjobb légkör biztosításához.
Dabas- sári nyári tábor 1-2 turnus:
Kocsisné Szilágyi Erikànak hívnak. 35 éve vagyok pedagógus pályán. Felsőfokú óvónői végzettséggel rendelkezem. Felsőfokú gyógypedagógiai asszisztensi
végzettségem is van,valamint fejlesztő
pedagógus is vagyok óvodában. Foglalkoztam mindenféle fogyatékos , és egyéb mássággal élő gyermekekkel.
Molnár Péterné (Zsemba Anita) 46éves,három fiú gyermek édesanyja vagyok!Táborfalván élek és a helyi óvodában dolgozom 2017 óta mint óvodapedagógus asszisztens!Ezenkívül másod éves egyetemista vagyok a Gál Ferenc Egyetem óvodapedagógia szakán!
Nagyon elhivatott vagyok a szakmám illően illetve nagyon gyermekcentrikus!
Tisztelettel:Molnár Péterné, Táborfalva.
Antal Krisztina
Örömmel vettem a felkérést a júliusi
2 x1 hetes nyári táborokba.
Antal Krisztina vagyok az Erikával nagyon jó munka és baráti kapcsolatban voltam az örkényi óvodában. 5 év gyakorlatom van óvónőként. Nagyon szívesen kézműveskedem is, de a legjobban a mozgásos, ügyességi, és verseny feladatok kitalálása és ” levezénylése” közben érzem igazán jól magam.
Nagyon szeretem a gyerekeket, fontos számomra a rengeteg pozitív megerősítés, érintés, dícséret.
Tisztelettel :
Antal Krisztina
